JennyBunny

Nagyon szépen köszönöm minden kedves blog társnak a gratulációt és a jókívánságokat. Különösen, az évek óta itt blogolóknak, akik min t régi ismerősök, kellőképpen szemfülesek voltak most is! ;-)

Az esküvő után nehezen térünk magunkhoz. Lassan már két hete, hogy a Nászútról is hazaértünk, de nem volt még erőnk a sok élményt és emléket megosztani a kíváncsiskodó külvilággal. 

A B13-at alida képviselte, mi láttuk, hogy jól érezte magát! :) Alapvető bizodalmunk, hogy mindenki jól érezte magát, bár én nem tudtam  kiengedni a felgyülemlett izgalmat, és rengeteg részletre nem emlékszem, ami zavar. Nem véletlen, hogy csak most tudok ide is írni valamit, hiszen előbb nem jutottam el a megnyugvás bizonyos fokára. Persze, ez boldogságunkat nem befolyásolja! Nászúton sem törődtünk az izgalommal, hanem csak próbáltuk átadni magunkat Toszkána magával ragadó romantikájának. És örülünk az olyan apró varázsoknak, mint először kimondani azt, hogy férjem, feleségem. Igaz, ez utóbbit sloe elsőnek angolul mondta a szállásunkra történő bejelentkezéskor. Én hivatalosan nem is tudom, hogy mondtam-e már, hogy férjem....csak barátoknak említettem. Mindegy, ez egy varázs. Csak úgy, mint az esküvőt megelőző készülődés, a régen látott rokonokkal, barátokkal történő találkozás, a mézeshetek, a jókívánságok olvasása, a fotóalbum nézegetése, az egymásnak történő elköteleződés....

Mindezek mellett nehéz visszazökkeni a hétköznapokba. De már voltam iskolában is, dolgozni is...és még záporoznak a gratulációk és a nászúttal kapcsolatos kérdések, viszont mikor már mindenki látott és hallott mindent, elmúlik a varázslat.

Képeink azért sokáig fenn fogják tudni tartani...ma kaptuk meg az albumot a fotósunktól :)

Ide nem tehetek ki képeket, mert férjem szeretné megtartani inkognitóját.

Más oldalakra sem töltöttünk fel még képeket, mert a hivatalosakat ma kaptuk meg, és amit a család készített, azokat sem nagyon nézegettük (nem akartuk siettetni a varázs elmúlását :)). Vendégeink viszont már biztosan publikálták saját készítésű képeiket....

Hogy mit is? Önmagában a létezésed, mert ha nem vagy, mi sem vagyunk!

Történt ugyanis négy éve egy tavaszi napon, hogy két blog írója üzenetet váltott. Egy blog oldalon mi sem természetesebb ennél, ugye, de ezek az üzenetek a hónapok elteltével sűrösödni kezdtek, majd egy elég kiterjedt tartalmú privát levelezés is megindult e két blogoló között. Másfél év kizárólag a B13 oldalain történő írásbeli érintkezés után eljött a személyes találkozás ideje. Amely találkozást némi tétovázás követte, de az események idejében megtalálták a maguk sodrását. A két blogger között - talán már az oldalon történő üzenetváltások alatt - szerelem szövődött, és mához pontosan két és fél napra hetedhét országra szóló lagzit csapnak. Amint ez a bimbódzó párkapcsolat a cyber térből kilépve valósággá lett, a blogon történő megnyilvánulások ritkultak. Így talán számotokra mi most ismeretlenek vagyunk, de tudnotok kell, hogy innen teremtődtünk, ezért az oldalhoz történő kötődésünk örök! :)

És hogy mi kik vagyunk? Bunny és sloe!

 

(Vajon a miénk az első B13-as házasság?)

 

Tápláljuk lelkünket és pezsdítsük vérünket ezzel a néhány képcsodával...

Május vége felé kezdtünk belehúzni az esküvő szervezésbe,és sajnos kiderült, hogy nem megy minden zökkenőmentesen. Januárban már tudtam, kit szeretnék énekesnőnek, és a részéről rendben is lett volna. Aki zenészt ajánlott, őt kerestük fel júniusban. Lakására hívott a szerződéskötés végett, és valahogy végig egy feszült, kizárólag üzleti légkört erőltetett. De azt nem gondoltuk volna, hogy nem vállalja el. Szóval, amikor párom rákérdezett, hogy a szerződésben miért a nettó összeg van feltüntetve, illetve útiköltségnek mégis mennyit írjon be, ő kekeckedni kezdett, majd felpattant az asztaltól és azt mondta, hogy a részéről akkor ennyi volt, ennek nincs semmi értelme, mert szerinte mi nem is akarunk vele dolgozni! Meg különben is, már a telefonban érezte, hogy mi nem akarjuk ezt és hogy őt nem találjuk szimpatikusnak. (A telefonban, amikor párom egyeztette a találkozót, viccesen, de azt mondta, hogy így a kényelmesebb - arra utalva, hogy hozzá kell mennünk, nem pedig egy kávézóban találkozunk, vagy ilyesmi)

Én meg csak ültem ott kukán, olyan megalázottságot érezve, mint amilyet még soha előtte. A fiúk még vitatkoztak kicsit azon, hogy kinek ki nem szimpatikus, majd kedvesem a feszültség enyhítésére - ami inkább csak fokozta  - tett néhány ironikus megjegyzést, hogy most akkor büntetésből ránk uszítod a kutyát (tényleg nem fogta meg kifelé, csak amikor érkeztünk, be is mászott a szoknyám alá, tök kellemetlen volt), valamint a soha viszont nem látásra, és amikor azt mondta "sajnálom", rávágta, hogy "nem hiszem".

Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet, illetve, hogy a szeretett énekesnőmről le kell mondanunk! Páromnak is nagy lelkiismeret furdalása lett.

Meg nem kicsit tűnik elfogadhatatlannak az az állapot is, hogy egy szolgáltató így viselkedhet amikor üzletről és nem is csekély pénzről van szó! Ráadásul, esküvőre készülvén még azt hinné az ember, hogy körülugrálják leendő szolgáltatói, és minden kívánságát lesve versengenek kegyeiért. Vagy ez nagyon naiv elképzelés?!??

Az eset után álmatlan éjszakák következtek, és bele kellett nyugodnom, hogy nem az eredetileg vágyott énekesünk lesz. De ezt a belenyugvást gyorsította, hogy másnap ott voltunk a nő egy fellépésén, és ha nem megyek oda hozzá, ő nem is mondott volna semmit az esetről, és mikor oda mentem, azt se mondta, hogy sajnálom, csak hogy nem érti ezt, még nem fordult elő ilyesmi. (Gondolom, hogy miket mondhatott neki rólunk a zenész, mindenesetre, a mi álláspontunkra nem volt kíváncsi.) Szóval, még olyan túlérzékeny állapotban voltam, hogy az ő viselkedését is döfésnek éltem meg...

Na de, vannak szerencsére más zenészek is a világon. Egy ismerős ajánlott egy bandát, akiket még tavalyi évben le kellett volna foglalni, ha őket akarjuk, na de az ő jófej zenekar vezetőjük is ajánlott egy másik bandát, sőt, ő adta meg a mi elérhetőségünket a zenésznek, aki perceken belül felhívott, és másnap postára is adta cédéjüket a részünkre. A következő hétvégén már az ő koncertjüket mentünk meghallgatni, és ott a helyszínen, egy kézfogással eldőlt a dolog, nem kellett vacakolni semmiféle szerződéssel.

Bár nekünk alapjában nem is jelent gondot a szerződéskötés, vagy nem kötés. Azóta egyeztettünk a fotóssal, vőféllyel, videóssal is, és mindannyiukkal könnyedén sikerült beszélgetni, igaz, szerződéshez egyikük sem ragaszkodott :) Jót nevettek a zenészes sztorinkon (amin mi azért még mindig nem nevetünk).

- tudatosult bennem június elején, ugyanis az utolsó negyedévbe belépve, ez a néhány hónap pillanatok alatt el fog telni. Az év eleji nagy lelkesedés hamar alábbhagyott. 

Május/júniusban elkezdtünk hát mindennel foglalkozni, ami esküvő! De rögtön egy pofonnal kezdtük, ugyanis a biztosnak hitt zenész, szó szerint kidobott minket a szerződéskötéskor. Aznap meg is akartam írni legalább itt a történteket, amely után még ma is kellemetlenül érzem magam, ha rá gondolok. Szerencsére, az eltelt két hét alatt sikerült másik zenekart találnunk, akikkel meg tudtunk barátkozni. Tegnap találkoztunk a vőféllyel és a fotóssal is. Ők nem akartak kidobni, sőt, nagyon szimpatikusak is volta, így lelki békénk is helyreállt.

De most mennem kell, mert vár a párom...

A párom, aki innen való....majd ha eljön az ideje, leleplezzük egymást :)

Múlt héten, Pesten járva, láttam a plakátot Paulo Coelho Tizenegy perc című regényéből készült színdarabról. Gubás Gabi alakítja a főszereplő, önmagát és az igaz szerelmet kereső prostituált Mariát. 

Ez az  egyetlen könyv, amit Coelhotól olvastam. Meg szeretném nézni a darabot is.

Különösen, mert kíváncsi vagyok, hogy az erotikus jelenetekből mi kerül a színpadra...

A színpad

Állj fel a Jobb Szexért! jelszóval egyik óvszergyártó cég állítólag olyan gumival állt elő, amely "klinikailag bizonyítottan fokozza az érzéseket". Kíváncsi vagyok, ezt vajon hogyan bizonyították be...

Tény, hogy az óvszer mindkét félnek kellemetlen tud lenni. Már csak kíváncsiságból is ki szeretném próbálni, hogy valóban jobb-e ez, mint a többi.

Egy óvszernél a felszíni minta sem jelent sokat szerintem....az ízesítés is vicc, mert az alap gumi íz nagyon érződik.Marad tehát a vékonyság. Ez állítólag nagyon vékony... Bővebben itt.

Jut eszembe, tegnap tanultam egy új angol kifejezést, ami szerintem nagyon cuki. A jó angolosok már biztosan hallották :D

hubby to be - jövendőbeli férj

Ma nagyon aktív voltam és vidám...legyetek Ti is azok :) jóéjt! :)

Ezt a videot azért szúrom be, mert amint el kezdtem nézni, rögtön ért a felismerés, hogy én vagyok rajta! De nem lehetek én!!!!!!

Szóval, a menyasszony ijesztően hasonlít rám, különösen a profilja, illetve profilból az orra.

Higgyétek el, ilyet azért nem érez mindennap az ember, hogy megtalálta a hasonmását....

Akik tehát nem láttak még, most kapnak egy majdnem valós képet rólam...kb. így nézek ki én is :)

A hang nagyon rossz, úgyhogy halkítsd le!

Pontosan HAT HÓNAP múlva lesz a NAGY NAP.

Hivatalosan is bejelentkezhetünk végre az anyakönyvvezetőhöz, amit tervezünk is a jövő hét szerdára.

Papot is találtunk, és én még azt is elhatároztam, hogy aktívan részese szeretnék lenni vallási közösségemnek, úgyhogy misékre is járok.

Számomra az egyházi esküvő a saját vallásom rítusa alapján lenne csak az igazi, de ebbe beleszólt a Kánon jog. Kimondja, hogy a férfi vallása alapján lehet esketni - legalábbis a katolikusoknál. Úgyhogy, irány a Püspök, hogy római katolikus rítus alóli felmentést kérjünk tőle, és ne álljon semmi a görögkeleti szertartás útjába.

Bár ehhez még állandó lakcímre is át kell jelentkeznem az egyházközségbe...de ez már a könnyebben leküzdhető akadály.

Az elmúlt egy hónapban mást nem intéztem. Beszéltem egy vőféllyel, aki honlapon szimpatikusabb volt, mint telefonban. De a lehetséges vőfélyjelölteket páromnak is meg szeretném mutatni...de ő egyenlőre még halogatta az ilyen kérdéseket.

Párom ezt a videot hónapokkal ezelőtt mutatta a Youtube-on, és azóta is emlegeti. Lehet, hogy tervezünk mi is valami hasonlót...Érdemes lesz körbenézni a videos oldalon, mert még rengeteg hasonló van fenn :D